A létesítménygazdálkodásról a privarbankar.hu -igazuk van-e?

[KoromGabor]

Üdvözlet,

a cikket elolvasva elgondolkodtam, hogy vajon 3-4 hónappal ezelőtt mennyire érdekelt volna a tartalma és mennyiben segített volna megérteni azt, hogy tulajdon képen, mi is ez az egész. Műszaki emberként felkeltette volna az érdeklődésemet, azonban mindezek mellett el is bizonytalanított volna. Néhol ellentmondásos, kissé misztifikált a "nem látható kockázatok kezelése" és hasonló kifejezések nem teremtenek egyértelmű képet.
A képzés közepén kicsit másképp látom, a cikk talán azért ilyen, mert maga a helyzet sem tiszta, de pontosan ez az amit véleményem szerint egyértelmű fogalmazásokkal, könnyen értelmezhető mondatokkal el lehet indítani egy olyan úton ami minden a témával foglalkozó, vagy foglalkozni akaró szakmagyakorlót segít az útkeresésben. A szabályozottság kiforratlanságai, vagy a külföldi példákhoz mért hiányosságai, nem feltétlenül negatív mérőszámok, sokkal inkább egy állapotot tükröznek ahonnan van és lehet hova fejlődni. Sőt óriási az előnyünk, mert nem kell mindenben újat kitalálni elég figyelmesen elemezve levonni a jó konzekvenciákat a sikerhez. Csakúgy, mint az élet számos területén itt is láthatnánk pozitívabban a dolgokat, mert szerintem, aki jelenleg Itthon komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel az elmondhatja magáról, hogy "jó helyen van jó időben".
KVG

[martinmark]

Véleményem szerint ez a cikk nem a facility managementről szól, hanem leginkább azt a sztereotípiát sugalja, hogy az FM= építményfenntartás és karbantartás, illetve ingatlangazdálkodás . Bár részben megemlíti, hogy az FM nem egészen ez, de mégsem tud elszakadni az ingatlan bűvkörtől. Persze a képzett létesítménygazdák ezt ki tudják olvasni a sorok között, de a laikusokban erősíti azt a képet, hogy a létesítménygazdálkodás csak épületre illetve építményre koncentrál. Sajnos, hogy elfelejt olyan elvontabb témaköröket és feladatokat megemlíteni, melyek a létesítménygazdálkodás fő tevékenységei, olyanok, mint pl. többek között pénzügyi menedzsment, kockázat menedzsment, minőséggazdálkodás stb.
Természetesen a képzéssel kapcsolatosan remekül jegyzi meg, hogy itt még van mit behozni, de én személy szerint, a tévedés kockázatával, azt gondolom, hogy valamilyen műszaki alapképzésre kell felépíteni az FM képzést.
Arra is kíváncsi lennék, hogy az FM GDP részarányát mi alapján tudták meghatározni (remélem valaki megírja nekem ezt a fórumon!)

[Tusjak Márta]

Az interjúban kissé egybemosódik a létesítménygazdálkodás és az ingatlankezelés fogalma, ez is azt jelzi számomra, hogy az öndefiníció a szektorban dolgozók számára sem egyértelmű, mivel a cikk is inkább az ingatlankezelés oldaláról igyekszik megközelíteni a létesítménygazdálkodást. A cikk részletesen foglalkozik a megfelelő szakmaiság kialakításának problematikájával. Egyetértek Bencsik Viktóriával: mindaddig, amíg a felsőoktatási képzések körébe nem sikerül a létesítménygazdálkodási képzést minimum alap-, illetve mesterképzés formájában beépíteni, nem tartom valószínűnek, hogy jelentős fejlődést fogunk tapasztalni. Nincs ismeretem a Nyugat-Európában kialakított FM képzési rendszerek milyenségéről, de érdekes lenne felmérni, hogy külföldön milyen formában oldják meg ezt a kérdést, illetve több mint időszerű, hogy a hazai egyetemi képzéseket a piaci igényekhez igazítva újragondolják ezt. A stratégiai és operatív szintű posztgraduális képzés megtartása mellett szerintem szükség van az FM képzés felsőfokú nappali rendszerű oktatására.

A létesítménygazdálkodással foglalkozó szakemberek számára valóban elengedhetetlen a szolgáltatások sikeres biztosításához a széles spektrumú látókör, a tulajdonosi szemlélet kialakítása és alkalmazása, az évek alatt kialakult, szerteágazó tapasztalati háló. A szemléletváltáshoz azonban elengedhetetlen, hogy versenyszférában a cégek managementje is felismerje és elismerje a létesítménygazdálkodási feladatok jelentőségét, szerintem a magyar lemaradás ezen a területen a leginkább szembeötlő. Ugyanakkor a mai viszonyaink mellett optimista becslésnek érzem Bérczi László humoros megjegyzését, hogy 2-3 éven belül jelentősen közelebb kerülünk ahhoz, hogy a magyar facility management professzionálisabbá váljon.

[galambemese]

Egy ilyen cikk célja – fenntartva, hogy az FM nem léphet túl core business-t alázattal támogató szolgáltató szerepén – az lehet, hogy tudatos és jól felépített marketing stratégiával, kommunikációval kívánatossá tegye a szakmát mind a leendő létesítménygazdálkodók, mind vállalati vezetők számára. Ha elolvas egy hasonló írást pl. egy master képzésben tanuló diák, vagy egy szervezeti vezető, csapjon a homlokára, hogy „igen, facility manager akarok lenni!”/nekünk facility manager kell! – (felteszem, elenyésző százaléknak ugorhat be ugyanez a mondat létesítménygazdálkodó”-val
Ha már megvan a kezdő affinitás a téma iránt, utána már lehet értelmezni alapfogalmakat, hosszasan szabványt és definíciókat boncolgatni, aki eljut addig. Ilyen szemmel nézve még sok hasonló cikk kell íródjon, sokkal tudatosabb felépítéssel, egyértelműbb fogalmi rendszerrel, hogy a köztudatban helyére találjon a szakma.

A beszélgetés apropóját adó benchmarking kutatásról direktben rákeresve sem találtam részletesebb adatokat, az összefoglalót ígérő link nem működik sem a HFMS, sem a MAISZ weboldalán, helyette nyomtatott kiadvány megvételét javasolja a korábbi 2009-es adatokkal. Nem értem, hogy miért nem nyilvános egy ilyen kutatás eredménye?

Kiemelten fontosnak tartom a Décsi Gábor által említett keretek meghatározását, ezen belül a szakértelem minősítése felőli megközelítést, de ennek kötelező érvényű alkalmazásával nem értek egyet. Ha hirtelen, széles körben követeljük meg jogszabály által erőszakolva a szakmai minősítést, akkor véleményem szerint ez oda vezet, hogy az nem lesz más, mint egy kis energia befektetéssel megszerezhető stempli, ami fölös adminisztrációs, fenntartási költségként fog jelentkezni, valódi tartalom nélkül. Szerintem erre még nem érett a helyzet.
A kötelező felelősségbiztosítási cenzussal sem értek egyet, azt gondolom, bénítaná a piacot. A szolgáltatást igénybe vevőnek szabad döntése kell legyen, milyen összegű felelősségbiztosítást vár el (és hajlandó megfizetni a díjba építve) adott szolgáltatás vagy szolgáltatáscsoport esetén. Szervezeten belül pedig nem látom értelmét egy manager személyéhez kötött felelősség biztosítás kötelezővé tételének.
Ha minősítési rendszerben gondolkodunk, azt, a jelenlegi kiforratlan képzési háttér miatt nem kötném konkrét kurzusok elvégzéséhez, hanem inkább kompetenciákat és szaktudást mérő szakvizsga letételéhez, igazolt gyakorlati időhöz, amely ki kell egészüljön időszakosan kötelező szakmai továbbképzési rendszerben való részvétellel: folyamatos, de egyén által választott szakmai tematikájú képzéssel, konferencia részvétellel. Ez más területeken sikeresen működik, határozottan jó hatással van szakmagyakorlók időnkénti tapasztalatcseréjére, ami egy ilyen, itthon friss, és gyorsan változó szakma esetén elengedhetetlen. Így nem csak ugyanaz a kemény mag járna konferenciára minden évben, hanem szélesebb spektrum.
Mindemellett alapnak gondolom én is a differenciált, többszintű, iskolarendszeren belüli képzési struktúra felállítását, hogy a kellő szakmunkás, operatív és vezetői állomány is rendelkezésre álljon.

Összességében szerintem jó, hogy megszületett ez a cikk, jó, hogy ott jelent meg, ahol, és tetszik a cím is: talán sikerült kattintásra bírni olyanokat is, akiknek igazán szól.

[Kozma Péter]

Milyen érdekes olvasni a két szakmabeli ember szavait, hogy a cikk harmadik oldalán sem sikerült még rendesen megfogalmazniuk a facility managment jelentését, tartalmát! A kizárólag az ingatlanokról kérdéseket feltevő újságírót sikerül aztán kicsit más irányba terelni. Nagyon jó példa erre az őrzés-védelem: költséghatékonyságot akar a gazdasági vezető? Akkor válassza az intézmény az 500 forintos órabérért dolgozó őrséget! Hogy valójában mire is kellene ezt a szolgáltatást használni? Az nem számít! Mármint sok helyen. Külön szidják az állami szektort, hogy csak a pénz elköltése számít, pedig olyan közbeszerzési kiírást nem is lehet meghirdetni, amelyik nem definiálja pontosa azt, hogy milyen feladatok ellátására kérik fel az ajánlattevőket a szerződés teljesítése során. Egy megfelelő kiírással nem fog jelentkezni 500 forintos órabérért dolgozó cég, ha nem csak egy lakókocsis bácsira van valójában szükség. És már itt, a kiírásnál, a megfelelő funkció ellátásának megtervezésénél kell a facility managernek belépnie a folyamatba, hogy az igényeknek megfelelő szolgáltatást lehessen majd igénybe venni. Neki itt indul a munkája! Ha ez nem történik meg, akkor jönnek a bajok. Ha a vállalat, vagy intézmény vezetése önhatalmúlag kormányoz és határoz meg mindent, akkor állhat fenn annak veszélye, hogy nem a megfelelő funkciók ellátásához vesznek igénybe szolgáltatásokat, környezetet, ami a napi munkavégzés ellátásához valójában szükségeltetne. A jó vállalatvezetésnek tudnia és alkalmaznia kell facility managert, akárcsak egy raktárost, vagy humánpolitikai szakembert. Valahogy ebbe az irányba kellene elindulni, vagyis szabályrendszerbe foglalni azt, milyen és mekkora cégnek kelljen ilyen területen alkalmaznia embert, vagy embereket. Ha ez elindul, akkor lehet számokban mérni, megéri, vagy sem.

Azzal nem értek egyet, hogy a 400.000 vagyonőr a facility managementhez tartozik. A facility management, ahogy fent fogalmaztam, szerintem inkább meghatározza, beszerzi és felügyeli, hogy milyen élőerős vagyonvédelmi szolgáltatás szükséges az intézmény, vagy cég napi tevékenységének ellátásához, illetve annak megvédéséhez. Hasonló a helyzet a gondnokkal, vagy a takarítóval. Ezek nem management részek! Szerintem.

A két szakember kitért arra, amiről fentebb írtam, vagyis arra, hogy szabályrendszernek, jogszabályoknak kellene szólnia ennek a területnek a "kötelező" alkalmazásáról. A képzés hiánya kapcsán valószínű nem kerestek rá az interneten, hogy a BME MTI-nek van azért ilyen felsőfokú képzése.

Bérczi László úr utolsó mondatával egyetértek: a facility management egy csapatmunka, nem lehet egyetlen személy egy cégnél, önállóan. Minimális követelmény, hogy jogi, gazdasági, műszaki, stb. területről más szakember is hatékonyan támogassa a munkáját a facility managernek.

[ulveczkieva]

Ha kívülállóként olvasom a cikket, nem túl biztatóak a sorok, mert úgy tűnik az a 40-50 év lemaradás behozhatatlan, és jelenleg a tapogatózás időszakát éljük.
Úgy tűnik van egy hangzatos szép szakma, tudjuk, hogy mit kellene hogy jelentsen, de jelenleg nem azt jelenti és nehéz lesz az emberekben rögzült beidegződéseket megváltoztatni.

Ha úgy olvasom a cikket, mint aki ebben dolgozik és pár hete már mint szakma tanulhatja a létesítménygazdálkodást, a következők jutnak eszembe:

- Nem tartom szerencsésnek, hogy Décsi Gábor a riport elején rögtön üzemeltetési példát hoz. Utána hiába említik többször, hogy az FM egy szolgáltatáskezelés és komplex szakma, így nehéz elültetni az olvasó agyában az újfajta megvilágítást.

- Nem értek azzal egyet, hogy az FM-nek egy nem látható kockázatot kell kezelni. Úgy pontosítanék, hogy nem látható kockázatot is szükséges kezelnie. A szakma fejlődése előre vetít egy komplexebb, átfogóbb gondolkodásmódot ami lehetővé teszi majd, hogy ne csak a jelenre, hanem a jövőre is tervezzünk, de ez még idő.

- És ha idő....... sajnos a 2015 nagyon közel van, addigra ez a szakma még nem lesz professzionális. A professzionalitáshoz oktatásra van szükség, ezt a szakma sokszínűsége szinte megköveteli. A magam részéről az FM oktatását már középiskolai oktatási kereteken belül is el tudom képzelni, az FM-et alkotó szakmák alapjai elsajátíthatóak lennének egy 4 éves oktatás keretein belül.

- Egyetértek azzal, hogy nagyon nagy hiány, hogy az EU-s FM szabványok csak angol nyelven elérhetőek. Tény, hogy a mai világban illik angolul tudni, de a nagy magyar valóság nem ez. A fejlődéshez elengedhetetlen lenne a szabványok ismerete, ebben az esetben azok is tudnának szakmájukban fejlődni, akiknek jelenleg inkább csak üzemeltetést jelent az FM, mintsem egy szolgáltatási rendszert.

A cikk összességében mindenképpen biztató, mert azt mutatja, hogy vannak szakemberek akik az FM felfejlesztését szívügyüknek érzik és arra törekednek, hogy az FM egy elismert és nélkülözhetetlen szakma legyen a mai üzleti világban.

Ulveczki Éva

[hegyiildikó]

Az elején arra gondolhattam volna, hogy a FM. tulajdonképpen épületüzemeltetés (pedig tudjuk, hogy nem, de ezt sugallja). De aztán a cikk közepe felé árnyaltabbá válik a kép, kitágult a tevékenység (a példák is jók voltak), végre megszületett az önazonosítás, definíciót is kaptunk, mi is az FM. Talán ezt kellett volna a cikk elejére tenni, hogy mindenki egyértelmű képet kapjon. Azt is jól bemutatja, mennyire mostoha területe ez az iparnak, mekkora lemaradás van -nem csak külföldhöz képest, hanem- a vezetői gondolkodásban, az emberek fejében. Véleményem szerint itt kell a legtöbbet változtatni, ami hosszú folyamat. Bármekkora szakmai elit kialakulása is hiába való, ha a cégvezetés gondolkodása olyan szűklátókörű marad, mint jelenleg - tisztelet a kivételnek.
Sok teendőt felsorol (szabályozás, szabvány, képzés), melyek közül én a képzést emelném ki, mert a megfelelő képzettségű, szemléletű vezetők előmozdíthatják a szabályzás kialakulását, szabvány bevezetés megvalósulását, fordítva viszont biztos nem megy. A vezetői, felsőfokú képzés fontosságával egyetértek, de alsóbb szintű, speciális "FM" képzés szükségességét nem látom, szerintem nincs szükség rá, ehhez elegendő tudást biztosítanak a kapcsolódó szakmai képzések (műszaki, közdasági, szakmunkásképzés - bár erről mostanában csak rosszat hallani, nekem sajnos erről nincs releváns infóm).
Jó dolog, hogy az is kiderül a cikkből, ez egy teammunka, melyben sokféle szakmájú, végzettségi szintű emberek vesznek részt, de én hiányolom ennek a résznek a bővebb bemutatását.
Összeségében jó cikk, de lehet az interjúalanyok sem így állítanák össze a cikket.

[Szarka_Ágnes]

Én személy szerint egészen a tavalyi évig mondhatni, hogy kívülállóként tekintettem a létesítménygazdálkodásra (bár a gondnoksággal soha nem kevertem…), tekintve, hogy nem létesítménygazdálkodási területen dolgozom. Az érdeklődés azonban élt már évek óta, nem véletlenül kezdtem el a Létesítménygazdálkodási képzést. A cikkben megfogalmazott állításokkal, véleményekkel egyetértek, bár kétségtelen, hogy a hozott példák az ingatlangazdálkodásra terelhetik a figyelmet ellenben a valós definícióval. Véleményem a szakképzéssel kapcsolatban van. Sok. Sőt…. Inkább a szakképzés hiányával kapcsolatban.

Manapság is számtalan esetben előfordul az említett példa (homlokzattatarozás) mellé állítható felelőtlen döntés. A probléma a rendelkezésre álló és elköltésre váró források megalapozatlan felhasználása miatt létjogosult. Előzetesen és pontosan megalakított büdzsé tervekkel a források jó helyre, érdemleges megoldásokra és megalapozott döntésekre fordíthatóak. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a felelős döntéseket hozzáértő szakemberek hozzák a szaktudásuk alapján és ne, hogy sarkalatos példával éljek, külső tényezők befolyásolják, önérdekekből, átgondolatlanságból származzanak, vagy egyszerűen az olcsóbb ’A’ álljon szemben a drágább ’B’-vel a műszaki tartalom, kínálat, igény figyelembe vétele nélkül.

A létesítménygazdálkodás területén az igény és a szakemberek, bár csekély számban, de rendelkezésre állnak, az más kérdés, hogy döntő pozícióban vannak-e létesítménygazdálkodást érintő kérdések esetén. A vállalatonként eltérő igények megkövetelik a vállalatonként eltérő szaktudás igényt. Nem gondolom, hogy pl. egy gyógyszeripari termelővállalat gyáregységéért felelős létesítménygazda megfelelően el tudná látni a feladatát gyógyszeripari szaktudás nélkül, mert bár a saját munkájával a folyamatot hivatott támogatni és ez nem indokolná, hogy tudja, hogyan készül egy bizonyos termék, de neki kell sorrendet felállítania egy költségterv esetén, neki kell „okosan gazdálkodnia” a forrásokkal és igényekkel. Ugyanakkor egy gyógyszerész/vegyész végzettségű szakember tudása is elégtelen lenne önmagában ilyen pozíció betöltéséhez. A létesítménygazdálkodás összetett szakma, azonban a leegyszerűsített képlet, miszerint egyenértékű a gondnoksággal, még mindig azt eredményezi, hogy nem veszik elég komolyan és csak költséghelyként merül fel sok vállalat esetében.

A szakma által hozzáadott érték, tudás sok esetben nem „kézzel fogható”. A külföldről betelepedő cégek esetében a szintén külföldről hozott és már birtokolt tudás az, ami manapság egyre inkább növeli a már említett igényt a létesítménygazdálkodás felé, ezeknél a vállalatoknál nem merül fel a kérdés, hogy van-e létjogosultsága egy cég esetében a „gondnokságnak”, hanem a magyarországi jelenléttel ellenben a több évre visszanyúló tapasztalat megalapozta a létjogosultságot. Ez jó hír, mert él a követendő példa előttünk, más kérdés, hogy befogadóak vagyunk-e erre, vagy továbbra is csak tatarozunk egy salétromos falat, döntünk-e pl. a gépészetet nézve egy kisebb teljesítményű és kevésbé hatékony berendezés mellett, vagy hosszú távokban gondolkozunk.

Véletlenül sem azt szeretném ezzel kihangsúlyozni, hogy barbárok vagyunk a létesítménygazdálkodás területén. Egy vállalatnál külön Facility Managment osztály nélkül is tud megfelelően és hatékonyan működni a létesítménygazdálkodás, ha megfelelő szakember, szakemberek kompetensek az ilyen irányú kérdésekben, döntésekben és ehhez nem is feltétlenül kell szakképzés, csupán skill. Képzőművészeti Egyetem nélkül is lehet valakiből világhírű grafikus. Azonban szakemberképzés nélkül (operatív és stratégiai szinten egyaránt) fikció marad a hatékony létesítménygazdálkodási iparág és továbbra sem lesz definíciója. A szakma fejlesztése mindenképpen az alapoknál kell, hogy elkezdődjön, képzett létesítménygazdálkodók pedig remény szerint méltó prófétái lehetnek a területnek. Egy kis kikacsintással a közgadaságtan felé a Say dogmát említeném: a kínálat megteremti a saját keresletét.

Azt én is üdvözlöm, hogy megjelent a cikk és „ott, ahol”. Remélhetőleg eljutott olyanokhoz is, akik a gondnokságot látják a létesítménygazdálkodásban….

[gaborsallai]

Lényegében szinte végig csak épületüzemeltetésről beszélnek, ami nem igazán tükrözi az egész szakterületet.
Több éves egyetemi oktatás kellene ennek a szakmának a megértéséhez és az elsajátításához. Csak a Corvinus Egyetemen van egy 2 éves egyetemi képzés (remélem jól tudom), de érdeklődés hiányában minden évben elmarad. Ez azt jelenti sajnos, hogy jelenleg nem nagy az érdeklődés Magyarországon a szakma iránt.

[Czerny]

A Corvinus képzésből ez lett: http://kti.linett.hu/18.htm
Tartottam pár éven keresztül órákat itt, de szerencsére már nem hívnak.
A hallgatókkal semmi baj nem volt, a legtöbbjük rossz helyre jött, mert létesítménygazdák voltak, de ezzel nem voltak tisztában.

Érdemes elolvasni a link elejét, a felismerés pozitív, mármint hogy valamit kellene tanítani, de biztos nem (csak) ezt.
Az ESSEC féle kapcsolat rég a múlt homályába veszett, már vagy egy tucat éve.

Egyáltalán: mi az, hogy ingatlangazdálkodás? Ki a bánat akarja az ingatlanvagyont

kezelni

? MI a célja, az ingatlanvagyonnak, hogyan épül be a termelésbe az értékcsökkenése, milyen szolgáltatásokat nyújt, vannak-e még egyéb szolgáltatások is, amik a területhez kapcsolódnak? Azokkal mit kell kezdeni? Ezek és amit az MSZ EN 15221 sorozat (többek között) tökéletesen leír, fel sem merültek, merülnek.
Kb. 5-6 éve mentem a Corvinuson pár kört, mindenki megértette és egyetértett, aztán maradt minden a régiben, ami régi már kb. 20 éve elavult.
Ennyi. Ezért nyilvános a félévi vizsga az idén, hátha leesik a fatantusz.
Előre is köszönöm az evfolyam közreműködését.