Az FM GURU Fórum.

- mi jellemzi a munkaerőhiányt a takarításban, és hogyan lehet kezelni?

Kitűnő összefoglaló, de mintha a szerző elfeledkezett volna valamiről, valakikről.
http://tisztatertechnologia.hu/cikk/2955/perm

Mi a véleményük? Mit kell tenni?
Lehet-e a béreket legalább osztrák szintre emelni (azaz a minimálbér 1000 euro felett legyen)?
A béremelés megold mindent?
Mi lesz, ha nem emelkednek jelentősen a bérek?

A legfontosabb: mit kell tennünk?

A cikkben megfogalmazottak szinte minden területre, szakmára igazak.

Természetesen a képzett munkaerőt meg kell tartani. Az dolgozóknak fontos, hogy milyen körülmények között kell dolgoznia, de nagy részének a legfontosabb az, hogy mi a nettó bére és azért hány órát dolgozik. Ezért szerintem a béremeléssel lehet a dolgozókat megtartani. A béremelés költségeit, a vállalási árak növelésével az építőipar tudja most legegyszerűbben tovább hárítani, a többi területnek ez lényegesen nehezebb.

A szakember hiány okai közé a pályaválasztási problémákat is fel kell venni. Arra gondolok, hogy a gyerekek pályaválasztását alapvetően a szüleik befolyásolják. Ritka az a szülő, aki a gyerekét elfogulatlanul, objektíven tudja megítélni képességei alapján, illetve tisztában legyen a munkaerő piac jövőbeni igényeivel. Ezért előfordulhatnak az alábbi zsákutcás választások:
• a gyerek olyan szakmát kezd el tanulni, ami őt nem érdekli.
• érdekli, de szakmára (vagy legalábbis olyan számú szakemberre) a piacnak nincs szüksége
• érdekli, de nincsenek meg hozzá a megfelelő képességei
A szülő úgy gondolja, hogy a gyereknek az a legjobb, ha a lehető leghamarabb diplomát szerez ezért gimnáziumba íratja. A gimnáziumot elvégzi és most már a fiatal felnőtté vált gyerek tudja elkövetni a fent felsorolt zsákutcás választásokat, tehát:
• valami alibi főiskolát választ, valójában fogalma sincs, hogy mit akar csinálni
• nem piacképes diplomát szerez
• nem képes elvégezni a kiválasztott főiskolát
• érettségi után nem szakmát tanul, mert ő nem akar melós lenni.
Most én a pályaválasztás során hozható rossz döntéseket soroltam fel, amik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nincsenek megfelelő létszámban szakemberek. Ezek a zsákutcába tévedt emberek sokszor a képzetséget nem igénylő munkakörökben jelennek meg, miközben ha segítették volna őket a pályaválasztás során, akkor valamilyen piacképes szakma birtokában lennének.

Bennem a cikk elolvasása után némileg más vélemény körvonalazódott.

Egy fontos szereplőt a cikk nem említ, mégpedig az államot, mint az egyik, ha nem a legfontosabb szereplőt, aki az éppen aktuális jogi környezetet létrehozza, illetve aktualizálja folyamatosan, a gazdasági környezetbe pedig a saját eszközeivel beszól. Az államnál véleményem szerint nagyon fontos feladatok vannak a jövőre nézve folyamatosan, többek között a szükséges és elégséges munkaerő újratermelése, illetve annak a támogatása.

Vidéken, mezőgazdasági környezetben már 5 - 10 éve sem találtak betanított munkaerőt sem állandó, sem idénymunkára, magyarázatuk szerint azért mert a különböző jövedelempótló támogatások, segélyek versenyképes alternatívát jelentettek a munkabérekkel szemben, ezzel egyszerűen lenevelve az érintett lehetséges munkavállalókat a fizikai munkáról, ami nem egy szerencsés folyamat.....

Fontos szempont a bérezés, de nem pusztán, hogy a vállalkozó mennyit is tud fizetni az adott munkavállalónak. Lassan 20 éve követem figyelemmel a saját, majd később beosztottaim bérezésének az alakulását ideértve a különböző járulékokkal és mindenféle egyéb közterhekkel, illetve mindenféle adminisztratív, a munkáltatót sújtó kötelezettségekkel együtt. Sokszor éreztem úgy, hogy nem lehet minden anyagi és jogszabályi kötelezettségnek megfelelni egyszerre, úgy hogy saját magam és a kollégáim még nyereséget is termeljenek az adott szervezetnek. Ebből adódóan is igen alacsonyak voltak a bérek, amik előrevetítették többek között a mai helyzetet. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben a foglalkoztatáshoz kapcsolódó, a munkavállalót és a munkáltatót sújtó elvonások csökkentek, de kérdés, hogy ez mire elég a jelenlegi helyzetben. Egyébként véleményem szerint önmagában biztosan nem elegendő, de mindenképpen kedvező fordulatként értékelem.
A foglalkoztatás előbb leírt bonyolult és sokszor átláthatatlan feltételrendszere okozta sok esetben az egyszerűbb, de törvényellenes fekete fogalakoztatást, ami minden szempontból hátrányos helyzetbe hozta a munkavállalót. Gondoljunk csak a munkaidőre, munkavédelemre, pihenő időre, munkakörülményekre stb.. Ezzel többek között meg is ágyaztak a külföldi munkavállalás számára. "ha már úgyis rossz körülmények között dolgozom, akkor legalább pénzt keressek" megközelítésre gondolok.

Egyébként a bérezés mellett fontos lehet a munkavállalók szempontjából a stabil és kiszámítható munkakörnyezet, persze amit munkáltatóként nehéz megteremteni és gazdaságilag biztosítani, úgyhogy közben a cég még nyereséget is termeljen megfelelő szinten, ám ez megfelelő munkavállalók nélkül biztosan nem fog menni.
Saját, jelenlegi friss tapasztalatom, hogy igenis vannak munkavállalók, aki értékelik a folyamatos, kiszámítható, "normális" munka környezetet még a kevesebb bér fejébe is. Fontos a megbecsülés, a pontosan, időben érkező munkabér, a képzések lehetősége, a jobb munkakörnyezet stb..

Talán ebbe az irányba kellene elmenni, hiszen nem mindenki akar külföldön dolgozni, távol a családjától, az otthonától egy teljesen idegen környezetben kérdéses megbecsülés övezte módon, csak és kizárólag a magasabb munkabér reményében.
A fentiekben leírt módon a magasabb bér, a jobb munka környezet, a megbecsülés erősödése segíthet megtartani a jelenlegi munkaerőt. Kérdés persze, hogy a már külföldre távozottak vagy a szakmát elhagyók hogyan pótolhatóak. Az építőiparban például már jó néhány éve igen magas a bizonyos szakmákban a vendégmunkások száma.
Hosszú távon mindenképpen az állam hathatós és gyakorlatias szerepvállalása szükséges ezen a területen is.

Valljuk be, nem egy könnyű és elismert szakmáról van szó. Mennyivel jobban hangzik a műkörmös vagy fodrász, esetleg kozmetikus. Egyébként nem értek egyet azzal, hogy azok a takarítók hagyják el hazánkat, akik jelenleg hiányoznak a szakmából. Azzal már igen, hogy a szakács, a pincér, az árufeltöltő vagy burkoló stb. keresi valamelyik Nyugat-Európai városban a jobb élet reményét, és korábban az ő általuk végzett munkákat veszik át, vagy próbálják átvenni a takarítók. A bérekkel kapcsolatban pedig csak annyi, hogy amíg nincs normálisan megfizetve az orvos a pedagógus és még sokan mások, addig nem kell csodákat várni a takarítói fizetésektől. Egy rezidens orvos bére Magyarországon nettó 137 000 forint 6 év kemény tanulás után. A takarítói bérek egyenesen arányosan növekednek a magasabban kvalifikált szakmák bérezésével, és ez így van rendjén (vagy így lenne!). Nehogy többet keressen egy takarító Nyugat –Magyarországon, mint egy orvos vagy tanító, óvónő!

Alapvető probléma, hogy az alacsony bérek miatt a takarítók 60-70 %-a nyugdíj előtt álló, vagy nyugdíj mellet dolgozik. Ezt el kell fogadni, nem lesz változás! Sajnos számolni kell az ő munkatempójukkal és korlátaikkal. Gyakori a csak délutános és éjszakás műszak a szakmában. Az amúgy is alacsonyabb életszínvonalon élő nyugdíj előtt álló munkavállalók egészségi állapota, munkához való hozzáállása gyorsan romlik, kiégnek. Az egy főre jutó takarítandó terület nagysága az egekbe szökött, szinte teljesíthetetlen ebben az életkorban. Ezen változtatni kell, ha fenn akarjuk tartani a szolgáltatási színvonalat. Az elkövetkezendő tenderek során a szolgáltatási szerződés műszaki tartalmához megfelelő létszámot kell rendelni, figyelembe véve a teljesítésben szereplő munkavállalók képességeit. Ez a szolgáltató érdeke kell, hogy legyen a későbbi folyamatos és megfelelő színvonalú teljesítés biztosításának érdekében.
Azt érzem, hogy a kialakult helyzetbe belefásultak a szolgáltatók. A megrendelővel való kapcsolattartás, szinte a nullára redukálódott. Elkezdtek a túlélésre játszani, félnek az esteleges újra tendereztetéstől. A meglévő állományt nem becsülik meg rendesen, idő és energia befektetéssel oktatni, képezni kellene a dolgozókat a szolgáltatási színvonal emelése érdekében. Nincsenek beruházások, eszközbeszerzések a munkafolyamatok lerövidítésére, humán erőforrás kiváltására.

Mit lehet tenni?
A jelenlegi gazdasági helyzetben szinte semmit. A megrendelőnek és s szolgáltatónak kellene elkezdeni kommunikálni és közösen megoldani a kialakult problémát, hiszen mindkettejük érdeke a színvonal megfelelő szinten tartása.

Még annyival kiegészíteném a korábban általam leírtakat, hogy ugyan közhely, de tényleg mindenkinek a saját területén kell megpróbálnia változásokat eszközölnie. Gondolok itt a rendelkezésre álló munkavállalók jobb megbecsülésére, a megrendelőkkel történő eredményesebb kommunikációra, vagy a vállalkozó kiválasztásánál nem a legolcsóbb, hanem az összességében a hosszú távon legkedvezőbb ajánlattevő kiválasztásában.

Négy éve furcsán néztek arra, aki üres laktanyát vásárolt, és munkásszállónak felújította. Most jósnak, vagy mágusnak mondják, pedig csak időben felismerte, hogy a nyugatra távozott tömeget rövid távon keletről kell pótolni. Az hiú ábránd, hogy majd a Németországban vagy Angliában boldogulást keresők úgyis hazajönnek, csakúgy mint az, hogy belátható időn belül nyugati bérek lesznek Magyarországon. Az oktatási rendszer soha nem látott mélységben van, reális hogy annak javulásában látjuk a megoldást, de ez hosszútávon hozhat csak változást, nekünk meg most kell megoldani a problémát.
Ukrajnában 32000 Ft a minimálbér. Kézenfekvő megoldásnak tűnik onnan hozni a megoldást. A nagy multik, már ezer számra hozzák be az ukránokat, szerbeket, lassan ezt kell tenni mindenkinek.

Csak egy érdekesség: egy időben, azonos fórumokon meghirdettünk üzemeltetési területen dolgozó középfokú végzettségű állást, illetve villanyszerelő pozíciót. Az elsőre 153 -an jelentkeztek, a másodikra 1,5 -en (1 és egy olyan ember akinek csak végzettsége van, de gyakorlata nincs).........

Ennek a nagyon rossz helyzetnek van egy pozitiv hozadeka is. Ha valaki kelloen elszant, ambiciozus konnyebben tudja a sajat karrierjet epiteni. Akar olyan poziciokat, vagy munkat megkaphat, amire korabban nem volt lehetosege, meg interjura se hivtak be. Utanna mar csak rajta mulik tud e bizonyitani.

Teljesen egyetértek Zoltán hozzászólásával: elsődleges gondnak az állam stratégiáját, szerepét érzem, az utóbbi évek munkavállalókat sújtó intézkedésivel, melyek vélhetően a 2008-as gazdasági válságra adott válasz, válságkezelés, Magyarország versenyképességének megőrzése érdekét célozza.
Nagy visszhangot váltottak ki néhány éve a munkaadókat támogató rendelkezések, pl a műszakpótlékok megnyirbálása. Ennek hatását személyesen is érzékeltem: saját karbantartóink jövedelmét is érezhetően befolyásolta negatív irányba ez a rendelkezés, melynek hangot is adtak, és bizony a motiváltságukon, elkötelezettségükön már ennek hatását is érezni lehetett.
A cikk még nem jelzi, de idén már a Kormány kénytelen volt reagálni a kialakult drámai munkaerő hiányra:
a 2016-os bruttó 111.000 Ft, nettó 73.815 forintos minimálbért 2017-re bruttó minimálbér 127.500 forintra, a nettó 84.788 forintra emelte, s a 2018-as tervezet: bruttó 138 000 forint.
Emellett a munkáltatói járulékok is 5%ponttal csökkentek.
Ez némi alapot adhatott a takarítási szolgáltatóknak a megrendelők felé némi díjemelési igényt bejelentteni, melyet finomítások után jó eséllyel érvényesíteni is lehetett vélhetően inkább a magánszektorban.
Érdekesnek tartom a MATISZ honlapján kiadott 2017-es javasolt nettó takarítási díj kalkulációt. Ebben ugyanis nem minimálbérrel számolnak, hanem a magasabb, bruttó 160.000 Ft-os garantált bérminimummal, ami pedig a középfokú végzettséget igénylő, vagyis szakmunkás munkakörökre alkalmazandó.
A takarítási munkaerő minőségével kapcsolatban az alábbi pontosítást tenném: Nem FEOR-08 alá lettek besorolva a takarítók, hanem a FEOR-08 besorolás szerint 911 kategóriába, mely valóban a szakképesítést nem igénylő munkakörök kategóriája.
Megjelenik még egy helyen a takarítás, méghozzá az épületfenntartási szolgáltatások alatt, FEOR 5241 vezető takarító címen. Ez a munkakör kötött inkább a takarító szakmunkás OKJ képesítéshez. Amint olvastam a szakma nem nagyon tudott mit kezdeni a 2000-es évek elején bevezetett szakmunkás képzéssel, illuzórikus volt, hogy 80-160.000 Ft-os képzési költséget áldozzanak az amúgy is nagy fluktuációval működő takarítói személyzetre.
2011-ben végül helyére került ez a kérdés is, különböző szintekre kerültek elnevezésben és képzési szintben is a takarítási szakma szereplői, résztvevői.
Az első szint „tisztítás-technológiai szakmunkás” képesítés. Mint azt a gyakorlat is igazolja szakmunkás képzésre általában a takarító cégek a csoport vetőket, területvezetőket iskolázták be. Így a takarító, mint a munka elvégzője, vagy segédmunkás, vagy betanított munkás szintre került.
A „tisztítás-technológiai szakmunkás” alapképzésre épül egy továbbképzés „tisztítás-technológiai vezetőüléses gépkezelő”. és van még egy ráépülés „tisztítás-technológiai szolgálatvezető.
A takarítási ágazat problémája nyilvánvalóan össz európai és nemzeti gazdasági folyamatok vetülete, jelentős változásokat csak a globális gazdasági folyamatok tudnak hozni. Szerepe lehet azonban a megrendelői oldalon a facility managereknek, amennyiben megfelelő tájékozottsággal és szakmaisággal tudnak a vezetőségüknél érvelni reális szolgáltatási díjak kialakítása érdekében. Amennyiben meg tudják mutatni, hogy a legolcsóbb piaci árak nem biztosíthatnak valós és tartós minőségi szolgáltatást, másik oldalon viszont milyen jelentősége van a munkahelyi környezet tisztán-rendben tartásának akár munkavállalói elégedettségi akár cég image vonatkozásában, akkor talán el lehet érni, hogy a megrendelői oldal se próbálja minden határon túl nyomni a szolgáltatási díjakat, és támogassa a szolgáltatókat valami tartósabb megoldás kialakításában, újraépítésében.

Elolvasva a hozzászólásokat és egy pár kapcsolódó szakcikket, elmondható hogy igen összetett helyzetről van szó. Részemről azt szűrtem le, hogy a globális és hosszútávú folyamatokra nem nagyon tud a szakma hatással lenni, bár törekszik rá. Helyi szinten és rövidtávon próbál mindenki eredményeket elérni és válaszokat találni a felmerülő problémákra. A szakmát érintő szakértői cikkek több megközelítésben is rávilágítanak a témára és próbálnak megoldási javaslatokat adni. Sajnos ezek folyamatok általánosan jelen vannak a világban, nemcsak erre a területre igazak. Egy teljesen más cikk olvasása során egy újabb érdekes felvetést olvastam, ajánlom: http://hvg.hu/enesacegem/20171118_motim ... atekonysag