Szerző: GyorgySzilvia » 2012.01.30. 16:44
A ma még gyerekcipőben járó új technika jövőbeni alkalmazási területeit nehéz megjósolni. Kísérleti stádiumban van ugyan, azonban a tudományos élet mellett már az ipar érdeklődését is felkeltette, ami biztos előjele annak, hogy igen gyors innováció elé nézünk.
A mai ismeretünk mellett alkalmazásának legfőbb korlátja (a magas költség mellett, amit azonban egy intenzív fejlesztés és iparszerű, tömeges alkalmazás gyorsan az elfogadható szintre nyomhat le) az anyagszerűség problémája.
Jelenleg az egy, legfeljebb két eltérő anyagból felépülő tárgyakhoz alkalmazható, és jellemzően modellek, makettek „előállítására” szolgál, nem végleges, piackész termékeket állít elő.
Ma még nehéz elképzelni, hogy egy fémből készülő csapágyat fémből, a végterméktől elvárt fizikai, mechanikai jellemzőkkel állítsunk elő a 3D nyomtatási technológiával, bár ez esetben az anyag majdnem homogén volta (legfeljebb a szilárdsági, keménységi értékekben lehet eltérés az egyes alkatrészek anyaga között) könnyít a helyzeten.
Nehezebbnek tűnik az olyan tárgyak előállítása, melyek sok, eltérő tulajdonságú anyagból állíthatók csak elő. Itt a fejlesztésnek két iránya lehetséges. Az egyik a tárgyak, termékek áttervezése oly módon, hogy minél kevesebb anyagfajtából legyen ugyanaz a használati érték előállítható. A másik út olyan új anyagok kikísérletezése, melyek egyes tulajdonságai bizonyos határok között tetszőlegesen változtathatók. Az ilyen „joker”-anyagok hasonlóak lehetnek a szintetizátorhoz, mellyel különböző hangszerek hangzása állítható elő anélkül, hogy ezek a hangszerek rendelkezésünkre állnának.
Amíg az első esetben termékinnováció, technológiai megújítás (emellett a vevői igények megváltoztatása, az új termékek iránti kereslet megteremtése, azok elfogadtatása, azaz komplex marketing tevékenység) szükséges, a második eset az anyagtant állítja új kihívás elé.
Persze az is lehet, hogy mindez hamarosan zsákutcának bizonyul. Amíg nincs rá tömeges igény, illetve a technológiának a piac által tolerálható költségszintje nem áll be, addig a laborok és a játékgyárak eszköze marad.
A legnehezebben a komplex, összetett rendszerek előállítása képzelhető el, főleg ha anyagszerűséget is megkövetelünk. Ha nem, akkor modellek, makettek létrehozására (akár 1:1 makettekre is gondolva) nem lehetetlen. A méretprobléma csak idő kérdése, ha a piaci igény megszületik, a teljesítésnek technikai akadálya már ma sem nagyon lenne.
Elterjedése, iparszerű tömeges alkalmazása az életünket akkor fogja igazán és mélyen megváltoztatni, ha a tárgyakat piacképes módon közvetlenül állítja majd elő. Ez esetben a robottechnikánál lényegesen nagyobb változást generálhat a termelésben és a foglalkoztatásban, végső soron az egész társadalom szerkezetében is.
Az FM területén ma elsősorban a makettek előállítása látható, melyekből időben gyorsabban pontosabb, részletesebb információkhoz juthatunk, ezzel lényeges költségeket takaríthatunk meg. Ez különösen igaz akkor, ha a technológia összekapcsolódik egyéb, az FM-ben már ma is használatos elemekkel, mint az épületfelügyelet, költségelemzés, hibaanalízis stb.
3D nyomtatásban az igazi áttörés talán akkor várható, ha szimbiózisba képes lépni a nanotechnológiával. A két párhuzamosan futó innováció összekapcsolódása néhány évtized alatt az emberiség mindennapjait képes lehet sokkal inkább átalakítani, mint a napjainkig tartó informatikai forradalom.
És ezzel természetesen létrejönnek majd új, eddig még nem tapasztalt társadalmi krízisek is, de persze pozitív hozadékként tán az energiafüggőség területén – legalább néhány évtizedig – fellélegezhetnénk.