Szerző: OlahZoltan » 2017.11.01. 19:26
Bennem a cikk elolvasása után némileg más vélemény körvonalazódott.
Egy fontos szereplőt a cikk nem említ, mégpedig az államot, mint az egyik, ha nem a legfontosabb szereplőt, aki az éppen aktuális jogi környezetet létrehozza, illetve aktualizálja folyamatosan, a gazdasági környezetbe pedig a saját eszközeivel beszól. Az államnál véleményem szerint nagyon fontos feladatok vannak a jövőre nézve folyamatosan, többek között a szükséges és elégséges munkaerő újratermelése, illetve annak a támogatása.
Vidéken, mezőgazdasági környezetben már 5 - 10 éve sem találtak betanított munkaerőt sem állandó, sem idénymunkára, magyarázatuk szerint azért mert a különböző jövedelempótló támogatások, segélyek versenyképes alternatívát jelentettek a munkabérekkel szemben, ezzel egyszerűen lenevelve az érintett lehetséges munkavállalókat a fizikai munkáról, ami nem egy szerencsés folyamat.....
Fontos szempont a bérezés, de nem pusztán, hogy a vállalkozó mennyit is tud fizetni az adott munkavállalónak. Lassan 20 éve követem figyelemmel a saját, majd később beosztottaim bérezésének az alakulását ideértve a különböző járulékokkal és mindenféle egyéb közterhekkel, illetve mindenféle adminisztratív, a munkáltatót sújtó kötelezettségekkel együtt. Sokszor éreztem úgy, hogy nem lehet minden anyagi és jogszabályi kötelezettségnek megfelelni egyszerre, úgy hogy saját magam és a kollégáim még nyereséget is termeljenek az adott szervezetnek. Ebből adódóan is igen alacsonyak voltak a bérek, amik előrevetítették többek között a mai helyzetet. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben a foglalkoztatáshoz kapcsolódó, a munkavállalót és a munkáltatót sújtó elvonások csökkentek, de kérdés, hogy ez mire elég a jelenlegi helyzetben. Egyébként véleményem szerint önmagában biztosan nem elegendő, de mindenképpen kedvező fordulatként értékelem.
A foglalkoztatás előbb leírt bonyolult és sokszor átláthatatlan feltételrendszere okozta sok esetben az egyszerűbb, de törvényellenes fekete fogalakoztatást, ami minden szempontból hátrányos helyzetbe hozta a munkavállalót. Gondoljunk csak a munkaidőre, munkavédelemre, pihenő időre, munkakörülményekre stb.. Ezzel többek között meg is ágyaztak a külföldi munkavállalás számára. "ha már úgyis rossz körülmények között dolgozom, akkor legalább pénzt keressek" megközelítésre gondolok.
Egyébként a bérezés mellett fontos lehet a munkavállalók szempontjából a stabil és kiszámítható munkakörnyezet, persze amit munkáltatóként nehéz megteremteni és gazdaságilag biztosítani, úgyhogy közben a cég még nyereséget is termeljen megfelelő szinten, ám ez megfelelő munkavállalók nélkül biztosan nem fog menni.
Saját, jelenlegi friss tapasztalatom, hogy igenis vannak munkavállalók, aki értékelik a folyamatos, kiszámítható, "normális" munka környezetet még a kevesebb bér fejébe is. Fontos a megbecsülés, a pontosan, időben érkező munkabér, a képzések lehetősége, a jobb munkakörnyezet stb..
Talán ebbe az irányba kellene elmenni, hiszen nem mindenki akar külföldön dolgozni, távol a családjától, az otthonától egy teljesen idegen környezetben kérdéses megbecsülés övezte módon, csak és kizárólag a magasabb munkabér reményében.
A fentiekben leírt módon a magasabb bér, a jobb munka környezet, a megbecsülés erősödése segíthet megtartani a jelenlegi munkaerőt. Kérdés persze, hogy a már külföldre távozottak vagy a szakmát elhagyók hogyan pótolhatóak. Az építőiparban például már jó néhány éve igen magas a bizonyos szakmákban a vendégmunkások száma.
Hosszú távon mindenképpen az állam hathatós és gyakorlatias szerepvállalása szükséges ezen a területen is.