Bért kell emelni, nincs más választás

[barthalaszlo]

Sziasztok,
A cikket és a hozzászólásokat olvasva úgy gondolom van még egy fontos tényező, amit fontos megemlíteni és ami főleg a magánszférát illeti. Különbséget kell tenni aközött, hogy valakit milyen formában foglalkoztatnak, bejelentik avagy sem. Az a cég, amelyik teljes mértékben bejelenti a munkavállalót, nem tud annyit fizetni neki, mint azon a helyen, ahol ezt nem teszik meg vagy csak részben, így ott több marad a zsebben. Ezen a szinten hiába próbálják alkalmazni a cikkben említett biztosítás - befektetés párosítást, az elv jó, de nem erre a bérezési szintre. Itt pár ezer Ft-os különbségek mellett a dolgozó könnyen vált munkát, ez nem visszatartó erő. Az sem foglalkoztatja, hogy mennyi lesz a nyugdíj alapja (sok szolgáltató, aki 100%-ban bejelenti a munkavállalót erre hivatkozik) mert ő neki most kell megélni valamiből. Az állam meg pont nem foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, jól tükrözi ezt az a hozzáállása, hogy a multik amúgy is sokat profitálnak, engedjen többet a profitból, és fejlesszen bért. Megrendelői oldalról meg a "gap closing" az egyik legfontosabb tényező, tehát ott is az a szolgáltató érvényesül jobban, aki alá ígér a másiknak, és nyilván az tud jobb árat mondani, akinek kevesebb a bérköltség tervezete. Lehet sokféle megközelítés, megoldási javaslat a témában, de úgy gondolom, hogy a szemléleten kellene elsősorban változtatni. Az összes szereplőnek be kellene látnia, hogy minőséget csak megfelelő minőségi munkával lehet elérni arra viszont áldozni kell.

[KorczTibor]

Én utána kerestem a nyilvános adatbázisokban a szerző cégének, és az alapján nem egy elveszett ember a szakmájában.
Szóval van a cikk, és ennek ellenére ő mégis növekvő létszámmal, évente tud magasabb bevételeket elérni.
Elárulhatná, hogy hogyan…

De túl ezen a kitérőn, a felvetése jogos. Mi, mint megrendelők, a partnereinkkel beszélgetve a munkaerőhiányt igen nagy problémának láttatják. Talán abból a szempontból a saját cégem szerencsés, hogy főleg fővárosi érdekeltségekkel itt még talán nem kritikus a helyzet. Most. Egyéb híreket is olvasva.... teljesen hihető, hogy vannak olyan régiók, ahol ez már átlépte azt a határvonalat, ahonnan nincs visszaút, hogy ez a terület is újrapozicionálja magát a kereslet-kínálat egyensúlyát megkeresve egy másik, magasabb árszinten.
Viszont ezt a költségnövekedést semelyik megrendelő, legyen ez a piaci termelő- vagy szolgáltató szektorban, vagy az állami, intézményi rendszerben nem szeretné, vagy nem tudja a profitjából, költségvetéséből „csak úgy” kifizetni.
Úgy tudom ezt elképzelni, ha hatékony párbeszéd alakulna ki a takarítási szolgáltatók és a megrendelőik között, hogy az áremelésért cserébe olyan szolgáltatási szintemelkedés is bekövetkezzen, ami a megrendelőnél valamilyen módon (tudom, ezt mindig nehéz egzaktul bizonyítani) kimutatható javulást eredményez az eddigiekhez képest. Munkakörnyezetben, imázsban, hatékonyságban, stb..

Az állami beavatkozással kapcsolatban szkeptikus vagyok. Ugye most ismét próbálják a képzési rendszerek átalakításával elérni, hogy több olyan alacsonyabban képzett, esetleg csak részfeladatokra képesített munkavállaló kerüljön a piacra, kiszolgálva az ilyen irányú igényeket. Tartok tőle, hogy a mai generációknak ez már kevés lesz. Ettől és így nem fognak a hiányszakmák és munkakörök betöltetlen álláshelyeinek problémái megoldódni. Rövid távon biztosan nem.

[degitamas76]

Számomra elsőre megdöbbentő adatok voltak a munkaerő hiányról, hisz nyilvánvaló, hogy az ide évben nem mentek ki külföldre 100 ezrével a munkavállalók, főleg hogy emelkednek a bérek és itt is lehet jól fizető és jobb munka körülményeket biztosító munkahelyeket találni. Sok példát hallottam, hogy amíg munkanélküliség volt és nem tudtak szakmában elhelyezkedni, sokan választották kényszerből az "alantas" takarítói munkát, melyet az első adandó alkalommal elhagyott. A társadalmi megítélése is a szakmának, rossz és még ráadásul fizikai munka, ezért a bér nem minden. Sokak inkább hasonló bérezésért kényelmesebb munkát választanak, sokszor még a utazást is felvállalva.
Mi lesz a megoldás, nehéz megjósolni,ha tőlünk nyugatra se találják a megoldást.
Sok alternatíva lett felsorakoztatva, de a jövő a megmondója.

[NedeczkyAron]

Elolvasva a hozzászólókat nekem két elképzelésem van a kialakult helyzettel kapcsolatban:
- kis "helyi" kezdeményezésekből kell kiindulni. A szakmában dolgozóknak kellene a vezetéssel megismertetni a helyzetet (akár saját munkatárs végzi a takarítást akár ki van szervezve) elfogadtatni és kidolgozni egy javaslatot a munkabér emelésre és/vagy munkakörülmények javítására. Mindenki azt várja hogy a piacon történjen összefogás szerintem ez egy lassabb folyamat ha erre egyáltalán lehet számítani. Jelenleg én sem tudom hogy vezetőimnek hogyan terjesszek elő egy nagy arányú bérfejlesztést, munkakörülmény javítást.
- a második lehetőségnek én is az állami közbeavatkozást gondolom amit többen is leírtak, ezt egy olyan kiszámítható keretek közé szorítanám hogy biztonságot adjon a szakmában dolgozóknak. Egy életpálya modellel garantálni a béreket esetlegesen az oktatásokat amelyek finanszírozhatnának állami költségvetésből.

[papainorbert]

Sziasztok,

Sajnos ez a cikk a kis magyar valóságot írja le: Én a cikkhez igazodva pontokba szedve írnám le a véleményemet a témakörrel kapcsolatban:

Mi vezetett ide:

Véleményem szerint a bár a munkaerő kivándorlás erős az országban, de nem csak ez a folyamat sorolható ide. Magyarországon még van és hatályos egy olyan törvény, mely szabályozza a nyugdíjasok visszafoglalkoztatását. Illetve "legális" visszafoglalkoztatását. Hiszen ma is tömegével vannak olyan alacsony nyugdíjjal rendelkező állampolgárok, melyek takarítás munkakörből mentek el nyugdíjba és még sem dolgozhatnak. (legálisan) Pedig a nyugdíjuk nem elegendő a tisztes megélhetéshez.

Csatolok is egy érdekes cikket:

https://www.nyugdijguru.hu/nyugdij/nyug ... i-2017-ben

Véleményem szerint, ami ide vezetett a nem megfelelő- gazdasági politika és - előretekintés. hiánya. Először határon belül kell rendezni a viszonyokat. Visszafoglalkoztatottság, alacsonyabb végzettségű réteg (közmunkánk kívüli) versenypiacra terelése és a legfontosabb a bérkérdés.

Mit tett a hiány:

Jelenleg a fennmaradó cégek többsége, a jobb kereseti lehetőséget a megmaradt munkaerő túlhajszolásában tudja megadni. Az alacsonyabb társadalmi rétegből származók, könnyebb hajszolható, (napi 12-14 óra) természetesen nem hivatalosan. Így akár könnyedén elérve a megélhetéshez egy kicsivel több bérplafont.

Ennek negatív visszacsatolása az, hogy a munka minősége meredeken esik vissza. A vállalkozó tudja, hogy a beszűkült piaci viszonyok miatt a megrendelő nem minden esetben jár el elégséges minőséggel szemben.

Ha biztonsági szempontokat is figyelembe veszünk, akkor a vegyszerek nem megfelelő használatát is vizsgálni kell amiatt is, hogy a munkaerőhiány miatt olyan emberek is dolgoznak (beugróként) melyek semmilyen képzést nem kaptak a felhasználható anyagokról és annak célfelhasználásról.

Ez is a végfelhasználón csapódhat le.

A munkakörnyezetről nem is érdemes beszélni. A nyugat-európaival labdába sem rúghat.

És itt még nincs vége....

Az elvándorlás folyamata egy trend. Magyarországnak gazdaságilag nem érdeke a bérek megemelése. Így csak külső munkaerő pótlással érhető el a szükséges cél.

Erre kezdeményezés is van:
http://ado.hu/rovatok/munkaugyek/250-ez ... -az-mgyosz

Gondoljunk bele 250.000 Fő? Más náció, más kultúra. Ugye ezzel foglalkozik a közmédia folyamatosan. (migráció) Társadalmi feszültégek keletkezhetnek.

Miből meríthetünk?

Könnyen megválaszolható ez a kérdés. A takarítási technológia nem rejt magában akkora változtatást, innovatív megoldásokat, mely munkaerő pótlást eredményezhet. Így egyet értek a cikk írójával.

Jelenleg:
- minőségi munkaerő. (megfelelő bérezéssel)
- létszámfeltöltő munkaerő. (bérezéstől függetlenül alkalmatlan jó és önálló munkavégzésre.)

Jövő:
- Nyugdíjasok visszafoglalkoztatása,
- Külföldi munkaerő bevonása, (szigorú szabályozás mellett)

Ez sem egy szép jövőkép, de működő modell lehet.

Munkanélküliség kontra munkaerőhiány:

Jelenleg a szociális juttatások megkurtítása pont azért kezdődött el 2010-ben, hogy a munkanélküliség ne legyen jövedelmező bizonyos rétegekben. Ez úgy gondolom ez egy sikeres program. Már csak az a réteg nem dolgozik Magyarországon, melynek genetikai adottsága nem teszik lehetővé. Ez nem oldja meg a problémát.

Hol mutatkozik meg leginkább a munkaerőhiány:

Véleményem szerint nincs most olyan terület, ahol ezzel a jelenséggel nem küzdenek.

Miből és mennyire futja?

Amíg a szolgáltató nem tud úgy árat emelni, hogy a végfelhasználó ezt elfogadja, addig ez egy ördögi kör. Ha a szolgáltatás díjazása 85-100%-át bérköltség teszi ki, addig nincs miről beszélni.

Haszon a nemszolgáltatáson:

Ezt már egy előző pontomban írtam. Szolgáltatási szint csökkenés.....

Érdeklődőt is nehéz találni, nemhogy munkavállalót:

-Bérkérdés ez a pont is. Ez nem oldja meg egy pálya modell.

Még egy jó darabig nőhetnek a bérek?

Szerintem ezzel a piac egy kicsit vissza is él. Az eddig középszinten kereső diplomások mellé felzárkóztak a jó szakmunkások. Már akik itt maradtak Magyarországon! Jelenleg a diplomások bérének folyamatos szinten tartása nincs előtérbe helyezve.(ha nem doktor, mert ez rájuk nem vonatkozik) Így a következő elvándorlási hullámot Ők fogják megindítani. (bár aki jól beszél nyelvet már elment) Akkor lesz igazán baj ebben az országban, ha az értelmiségi (állami pénzen kinevelt) gondolkodó is elmegy.

Takarításra visszatekintve, ha nincs aki letárgyalja a szerződést, árazza a folyamatokat, akkor mi lesz? Fordítva közelítettem meg a problémát, de szerintem ebben is láthat mindenki igazságot.

Mit lehet tenni ebben a helyzetben tenni?

Ki kell fehéríteni az ágazatot, mely áremeléssel fog járni. Így meg kell győzni a megrendelőt, hogy árat kell emelni. De erre egy üzleti tervet kell írni, mit kap cserébe. Szerintem nem lehetetlen. Innen kell elindulni.

Három pontba fogalmaznám meg a terület sikerességének titkát:

- bizalom visszaszerzése,
- normális szolgáltatási szint bevezetése,
- béremelés

Én csak 1 évig voltam olyan vezető, akihez a gondnoksági csoport is hozzá tartozott és akkor még nem alakult ki ilyen munkaerőhiány az ágazatban. Bár már akkor is gond volt a minőséggel a nyomot közbeszerzések miatt.

Így zárva a soraimat 1-2 éven belül elválik, hogy lesz-e baj a kóros munkaerőhiányból.

Üdv:

Pápai Norbert



.

[SzatmariGabor]

A cikk témájában nemrét sikerült friss tapasztalatokra szert tennem, bár az a történet még nem zárult le. Röviden elmesélem az eddigi tapasztalataimat. Az újonnan birtokba vett épület komplexumunkban saját munkavállalóinkkal végeztettük a takarítási feladatokat, ahogy azt korábban a lényegesen kisebb bérelt irodánkkal is tettük. Számítottunk rá, hogy létszám bővítés lesz szükséges, így még a költözés előtt a tervezett néhány plusz főt felvettük, a szükséges dolgokra kiképeztük őket és írány a "nagy ház". A csapat többé kevésbe beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt mondhatom, hogy inkább többé! Leszámítva néhány ember lemorzsolódását és némi belső viszályt kialakult a csapat, élén az évek óta velünk dolgozó irányítóval. Hurrá! A történet eddigi részének tanulsága, hogy 1-2 év alatt toborozható lenne olyan gárda ami szinte önműködő és kevés fejfájást okoz. Talán a bérek egy picivel magasabban vannak mint a takarító cégeknél. Ezen a ponton egyetértek azzal aki azt mondja, hogy e szektorban dolgozók nagy hangsúlyt fektetnek a nettó bér és a munkaóra kérdésre. (Én is ezt tenném.) De Így tudok meríteni, átcsábítani, kipróbálni. És elérem a célom, hogy csillogjon a ház! A picit jobb bér mellé már csak a hab a tortára a rendes vezető, munkaruha, juttatások, egyszóval az elvárható normális munkakörnyezet.
De a történet itt új fordulatot vesz. Cégünk érdekei a külső vállalkozóval való takarítást követelik meg. Készítsük hát elő a szükséges lépéseket. Állítsunk össze közbeszerzési dokumentumokat, határozzunk meg szolgáltatási szintet, döntsük el hogyan fogjuk számon kérni, szankcionálni, stb. A friss tapasztalataim tehát innen valók, és előre lelőttem a poént, még nem zárult a közbeszerzésünk...
Az előkészítés összesodort olyan vezetőkkel akik takarító cégeket vezetnek, és összességében pozitív benyomásokat szereztem. Az első meglepetés az volt, hogy kommunikálnak velünk! Ha kérdeztünk válaszoltak, elmagyarázták. Az az érzésünk volt, hogy kíváncsiak rá, hogy mit szeretnénk elérni. Mi pedig igyekeztünk mindent pontosan meghatározni és előre lefektetni a játékszabályokat.
A munkaerő ami jelenleg a birtokunkban van kincs lehet a nyertes ajánlattevőnek, ám mégis az az érzésünk volt, hogy nem feltétlenül tartanának igényt rá a pályázók. Helyismerettel, rutinnal rendelkező gárda, viszont a pályázó szemszögéből lehet, hogy csak néhány "túlfizetett" takarító. Ezt egy különösen kritikus pontnak érzem a mi esetünkben. Ha sikerül a leendő cégnek ezen felülemelkedni és tartja a béreket, tartja a színvonalat, akkor azt hiszem több dolgot is kipipálhatunk amit a cikk feszeget. Van kommunikáció, van béremelés, van színvonal, és nincs elvándorlás.
Hogy mindezt csak a kezdő naivitásommal látom a sztori végébe vagy valóban így fog zárulni arról hamarosan beszámolok nektek.