Érdemes a lehető legszélesebb körből bevonni a munkakörök közé azokat, ahol a megváltozott munkaképességű munkavállalókat potenciálisan foglalkoztatni kívánják, illetve meggondolandó a munkakörök „tisztítása”, átszervezése. Ha az egyszerűbb, kevésbé komplex feladatoknál kezdődik el a bevonásuk, akkor nagyobb eséllyel realizálódik a bővítés, míg a speciálisabb, nagyobb szaktudást igénylő munkaköröknél ez komplikáltabb feladat. Mérlegelendő, hogy csak a fluktuációt figyelembe vevő pótlást hajt végre a cég, vagy beilleszti a szervezetbe az éppen látótérbe került, alkalmas jelöltet.
A munkavállalókat tehát ezen a téren nem az önkéntes szociális szerepvállalás motiválja, hanem szigorúan gazdaságossági számítások. A részmunkaidős foglalkoztatás - amelyet egyébként is előnyben részesítenek többen közülük - költség oldalról is támogatja a célt. Már a négy órás foglalkoztatás is egy egésznek számít a kötelező kvóta szempontjából.
Számítási példa három munkaidő lehetőséget figyelembe véve a rehabilitációs hozzájárulás kiváltására:
Látható, hogy 4 órás munkaidőben jobban megéri alkalmazni ezeket a munkavállalókat (Bocsánat, a 20 főnél megcseréltem a 4 és a 6 órás munkaidőt, a kedvezményesebb megoldás a 4 órás.)
A nagy cégeknél (Auchan, TESCO, stb.) egyébként ugyancsak a szigorú anyagi szempontok a fő motiválók. Az inkább csak marketingfogás, hogy egy adott munkahelyen csak megváltozott munkaképességűeket alkalmaz, mivel ott is csak az összes munkavállalóhoz mért arányok lebegnek a szemük előtt. (Még ha mást is hangoztatnak.)